Jolsva

Városlátogatás Jolsván Nagyrőcétől délkeletre a Murány völgyében fekszik Jolsva, amelyet már a 13. században bányásztelepülésként említenek. 1243-ban „Ilswa“ néven említik először, de első favára már a tatárjárás előtt állt. A települést az itteni vas és ólombányák művelésére idetelepített német bányászok alapították. Az 1440-es években a husziták, majd 1556-ban a törökök foglalták el. A település 1551-ben vásártartási jogot kapot. A város főterét egykor fal vette körül. A 18. századtól egymás után alakultak a város céhei, melyekben 42 kézművesmester tömörült. A 19. századtól a városban jelentős magnezitipar fejlődött ki, melynek erdeményeként 1921-ben megalakult a jolsvai magnezitgyár. 1910-ben 2846 lakosából 2289 magyar és 449 szlovák volt. A 2011-es népszámlálási adatok alapján viszont ez az arány teljesen megváltozott, 3229 lakosból 2195 szlovák, 477 roma és mindössze 42-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek. A városban született Fabinyi Rudolf vegyész, az első magyar nyelvű kémiai folyóirat – a Vegytani Lapok – alapítója, a Magyar Kémikusok Egyesületének első elnőke. Jolsva híres szülötte Basilides Mária opera-énekesnő, a Nemzeti Színház örökös tagja, akinek emlékét egy emléktábla őrzi a helyi kultúrház bejárata előtt. A város nevezetességei közé tartozik a római katolikus templom, az evangélikus templom, a rokokó stílusban épült városháza, valamint a főtéren álló Koháry-Coburg- kastély, amely a régi templomos kolostor helyén épült 1800-ban. A város önkormányzata már több éve próbálkozik a kastély eladásával, azonban mindvégig sikertelenül. A háromemeletes közel 60 helységből álló épületben az 1970-es években még bentlakásos középiskola működött, majd ezt követően nyugdíjasotthon. A kastély a 80-as években indult pusztulásnak, amely napjainkban is tart.

Project Description